Érdekes dolgon gondolkodtam ma. Az író magának vagy az olvasóknak ír?
Az egész onnan indult, hogy volt egy félkész regényem wattpadon, és akik olvasták azt mondták , hogy folytassam. Mégis egyik napról a másikra eltűnt. De vajon mi történt?
A hiba (nem meglepő módon) bennem volt. Visszaolvastam az addig megírt részt, és nem tetszett. Mi? Na és? Az emberek szerették és ez a lényeg, NEM lehetsz ilyen hülye. Biztos bennetek is hasonló gondolatok fogalmazódtak meg. Szerintem pedig az a helyzet, hogy (lehet hülye vagyok) de az író első sorban magának ír. Mert amikor elkezdesz írni akár egy novellát, akár egy regényt, csak reménykedhetsz abban, hogy valaha kiadják. Viszont ha kiadták, akkor már félig meddig az olvasóidnak írsz.
Elkezdtem írni egy újabb szösszenetet. Elképzelhető, hogy ennek sem lesz befejezése, és az előzőhöz hasonlóan megy a levesbe. Mert nem az olvasottság, meg az értékelés számít. Hanem Én számítok. Az számít, hogy belőlem kiváltja-e azokat az érzéseket amiket ki kéne váltania az olvasóból. Az számít, hogy büszke vagyok rá, mert nem összecsaptam. Az számít, hogy életszerű legyen, és nem egy eltúlzott Hollywoodba illő életszerűtlen valami, mert az már klisés.
Úgy éreztem, hogy ezt meg kell osztanom veletek. Ha valamivel nem értesz egyet, nyugodtan küldj egy e-mailt, vagy dobj egy kommentet.
Köszönöm, hogy benéztél! Ha tetszett a cikk oszd meg ismerőseiddel.
Látogass el Instagram oldalamra, az új információkért!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: